2009. május 16., szombat

Első próbálkozások




Az emberek néha örökölnek ezt azt, ki egy más által megunt ruhát, pulcsit, kinőtt kiscipőt, ki mást- mi például halakat örököltünk :) Tulajdonképpen az unokaöcsém kapta a halucikat ajándékba, ami nagy örömet okozott neki és húgocskájának- legalábbis ideig óráig. Dehát tudjuk milyenek a gyerekek, ami annyira kellett, hamarosan a szülők gondjává vált és mivel nem a szülők szerettek volna annyira halakat, így elkezdek valamiféle megoldás után kutatni... Amikor a tudomásunkra jutott, elvállaltuk a halacskákat. Hát ennyi a mi történetünk. Azon a bizonyos keddi napon ideköltöztek, sajnos az egyik molly már betegeskedett, másnapra el is távozott az örök vizekre, nem sokra rá egy ivadékocska is áldozatul esett és a víz is nehezen akart leülepedni, de miután a helyi díszhal-madár boltban beszereztem a szaktanácsokat, vettünk bele növényeket, valamint a vízkezelőt alkalmazva kivártuk a tisztulást- ma végre vehettünk bele újabb szépségeket!!! Halállományunk, mely eddig 3 blackmollyból, 2 sárgamolly??(valami mollyszerű sárga, narancs farkincával), 2 bajszos páncélos harcsából és 1 algaölő nyaldosó halból állt, kibővítettük 5 neonhallal, 2 guppival és egy Sziámi harcoshallal-akinek neve a továbbiakban Peti, és akin picit apja és nagyfia hajbakapott a kereskedésben, mert apa kék bettát szeretett volna, de a nagyfiam a piroshoz ragaszkodott. Tehát Peti, a piros sziámi- ő a miénk. A guppikról annyi, hogy kicsi méretük ellenére igen szemtelenek-csípkedik a többi jóval nagyobb halat- hát hogy van ez?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése